Manifesztációs epic fail

2016. július 17. - kikicsodamimicsoda

- Atyám! Az nem lehet! Tudod, hogy soha nem kételkednék benned, de ezt egyszerűen nem hihetem el...

- Fiam! Tudom mit beszélek.

- De Atyám! Feláldoztam magam azért, hogy megmentsem a világot. Megszabadítottam őket a bűneiktől, és azt mondod, meg sem ismernének?

- Menj, és győződj meg róla magad!

..............................

Jobb helyen nem is lehetnék! A mise végeztével szétszéledtek a népek, a plébános éppen a parókia felé tart. Ha valaki úgy ismer, mint a tenyerét, hát akkor ő!

- Fiam, hát te?

- Biztos voltam benne, hogy számodra olyan vagyok, mint önvalód, arcomban a sajátod látod...

- Gyermekem! Megbocsáss, az utóbbi időben kicsit romlott az arcmemóriám, találkoztunk már? Ismerős vagy, de...

- Naaa?... Naaa! Én vagyok az élet kenyere. Most már tudod?

- Bocsáss meg, Fiam! Szörnyen restellem magam, hát persze, te vagy a pékmester új inasa. Mit tehetek érted, Gyermekem?

..............................................

Nem olyan fából faragták, aki feladja.

..................................................

Nicsak, két férfi ül amott a romos fal tövében. Félrevonultan, távol a mindennapok zajától lelki gyakorlatot végeznek. Kezeiket kulcsolják, imát morzsolnak. Megvan! Tanítványok! Számukra nem lehet talány a kilétem.

- Tudjátok, ki vagyok?
- Hoppáhoppá! Te vagy létünk alapjának eszkatológiai manifesztációja, a kérügma, amiben interperszonális kapcsolataink legvégső értelme tárul fel előttünk.
- Miiiiiiiiiii?

- Nyugi! Csak nem gondoltad, hogy összetévesztünk valakivel? Ezzel a fura köpönyeggel sem álcázhatod magad, mi egyek vagyunk!